Görögország - Sarti

2007.08.18. 14:29

                            Imádom Görögországot! A kedvenc helyem, a kedvenc népem. Nem tudnék elképzelni egyetlen nyaralást sem Görögország nélkül, hiszen gyönyörű hegyeivel, kristálytiszta tengerével, olajfa ültetvényeivel és a kabócák ciripelésével már sok-sok évvel ezelőtt rabul ejtette szívemet. Szerencsémre sikerült férjemet is megfertőzni e nagyon kellemes „betegséggel”, így amikor már januárban elkezdtük szervezni az idei évi nyaralásunkat, nem volt kérdés, hogy Európa mely tája jöhet szóba. Eredetileg úgy terveztük, hogy hazafelé „beugrunk” Montenegróba pár napra, de csak az utolsó hetekben dőlt el, hogy a végérvényes úti célunk Görögország – Albánia és Montenegró lesz.

 2007. július 7-től volt lefoglalt és kifizetett szállásunk Sartiban, de mi annyira be voltunk sózva, hogy már július 5-én, a késő délutáni órákban útra keltünk. Tudtuk, hogy 1 nappal előbb fogunk kiérkezni, ezért is csomagoltuk be a sátrunkat, mert úgy terveztük, hogy az első napot kempingben töltjük (a férjem a csomagjainkat látván nem volt abban biztos, hogy emigrálunk-e avagy csak nyaralni megyünk). Az M5-ös autópályán indultunk el 18,15-kor Röszke felé és 19,40-re meg is érkeztünk. Magyar oldalon 2 perc, szerb oldalon (Horgosnál) negyed órás várakozás után folytathattuk tovább utunkat a Belgrád – Nis – Skopje - Thessaloniki útvonalon. A www.utikalauz.hu oldalon, Szekeres István, Stevie írását, mint a Görögországba utazók "bibliáját" állandóan kéznél tartottuk, így jó előre tudtuk, hogy mikor jönnek a fizető kapuk és hogy mennyit kell fizetnünk. Az első fizető kapu Novi Sad előtt volt, ahol 400 dínárt legomboltak rólunk, hasonlóan a 2. fizető kapuhoz. Belgrádba 22,15-re érkeztünk és megrökönyödtünk azon, hogy mekkora autós és személyforgalom volt ilyenkor is az utakon. A buszmegállókban huszasával várakoztak az emberek a helyi tömegközlekedési eszközre. Belgrád után újabb fizetőkapu, de itt csak tépni kellett bilétát, majd Nisnél kellett kifizetni, összesen 1050 dínárt. A negyedik fizetőkapunál újabb 240 dínárt kellett fizetnünk, de ezzel és 6 óra 45 perc alatt letudtuk Szerbiát úgy, hogy két helyen is megálltunk egy negyedórás pihenőre. Sok helyen volt sebességkorlátozás, akár 40-es tábla is, de mi igyekeztünk mindenhol betartani. A rendőri jelenlét szinte folyamatos az utakon, de ha nem követünk el szabálysértést, akkor különösképpen nem kell tartani attól, hogy kikapnak a sorból. Tapasztalatunk alapján merem állítani, hogy ahol 40-es sebességkorlátozó van, ott leginkább az út minősége miatt van kirakva és nem azért, hogy direkt tartsák fel a forgalmat. Szerbiában elég hosszú szakaszon az autópálya egy oldalra van terelve, mert felújítják, ezért sem lehet nagy sebességgel közlekedni, no meg azért sem lehetett, mert utunk nagy részét szakadó esőben tettük meg. Hajnali háromnegyed 3-ra érkeztünk a szerb-macedón határra, ahol a szerb oldalon folyamatos volt az áthaladás, viszont a macedónoknál az új számítógépes beléptetési rendszernek köszönhetően kerek egy órát vártunk arra, hogy határt léphessünk. Az útleveleken kívül még a gépkocsi nemzetközi biztosítását, az ún. „zöldkártyáját” is beszkennelték. Az egy órás várakozás és a sikeres határlépést követően az ember meglódulna végre, hogy haladjon, ám az első macedón faluban a rendőrök fa mögé bújva kézi radarral mérték a sebességet. Szerencsére nem tudtak belénk kötni (hála itt a rengeteg fórumos bejegyzésnek), mert már jó előre szóltam, hogy hol várható az ellenőrzés, és kényelmesen, 45 km/órás sebességgel vánszorogtunk át a településen. Macedónia kis ország, szinte 2 óra alatt át lehet autózni rajta. 3 fizetőkapuja van, az elsőnél 50 dénárt, a másodiknál nem kellett fizetni, a 3. kapunál pedig 60 dénárt kértek. (1 macedón dénár = 4,10 HUF). Macedónia utolsó szakasza tele van viadukttal, hegyes-völgyes, sziklás, viszonylag szűk autóút jellemzi ezt a területet, de csodaszép. Még a görög határ előtt 30-40 km-rel megálltunk egy nyújtózkodásra, és reggel 6 órára a macedón-görög határra érkeztünk. A görög határon 20 perces várakozás után végre görög földön autózhattunk tovább. A görögöknél nincsen autópályadíj, viszont a Thessalonikibe vezető autópálya nagyon jó minőségű. Thessalonikiben szerencsésen eltévedtünk, egyszerűen nem találtunk rá a körgyűrű Chalkidiki felé vezető szakaszára, így pár km-es kerülővel visszafordultunk és nagy nehezen megleltük a keresett utat. Rengetegen voltak az utakon, a forgalom szinte magával sodort bennünket, nem tudtunk annyira gyorsan tájékozódni, mint amilyen gyorsan haladnunk kellett. De miután rákanyarodtunk a Chalkidiki felé vezető útra, már nem volt több probléma. Becéloztuk Neo Moudeniát, majd utána Nikitit, a következő állomásunk pedig a Sithonia félsziget egyik legnagyobb kempingje, a Lacara kemping volt.

 

 

 

 

 

 

 

 A Lacara kemping Nikiti után található a Sithonia félszigeten. A kemping nagy területen helyezkedik el, saját, homokos tengerparttal rendelkezik. A tengerparton koktélbár, a kemping területén egy vegyesbolt található. A kempingben több vizesblokk működik, amelyet napjában többször is takarítanak. A közös konyha fagyasztóval az itt nyaralók kényelmét szolgálja.

Itt táboroztunk le egy éjszakára, és mondhatni, hogy igen baráti áron: egy sátorhely + egy személygépkocsi + 2 személyre összesen 22 €-t fizettünk. Kedves barátaink, akikkel otthon egyeztettünk, hogy Görögországban találkozunk, már 3 napja itt állomásoztak, és összesen 14 éjszakát maradtak. Közvetlenül melléjük sikerült sátrunkat felverni, délutáni programunk fürdés volt, este viszont a sátraink mellett egy jó grillpartyt csaptunk össze. Sem előtte, sem utána annyira nem aludtam jól, mint itt a kempingben. Kabóca ciripelésre - amely zene füleimnek -  aludtunk el és arra is ébredtünk, hajnali 6-kor.

Reggel összecsomagoltunk, elköszöntünk barátainktól és elindultunk az egy hetes nyaralásunk színtere felé: Sartira.

Sarti még sok-sok évvel ezelőtt egy piciny halászfalu volt, amely mára igencsak kinőtte magát. Egy-egy turnusban 2000 turista befogadására is  alkalmas, őslakosainak száma mindemellett igen csekély, viszont évről-évre újabb apartmanházak nőnek ki a földből. Rengeteg kis ajándéküzlet, 5 pékség, 5 orvosi rendelő található a településen és az idei évben megnyitotta kapuit vásárlói előtt egy görög áruházlánc újabb egysége. Szórakozóhelyből sincs hiány Sartin: a Macedonian Spirit, a Mojito, George Pub, Mike's Pub mellett újabb szórakozóhely nyílt közvetlenül a főút mellett. Sartin rengeteg étterem található, ahol a tradícionális gyrostól kezdve a legkülönfélébb tengeri-herkentyűből készült halételig minden kapható. A legtöbb helyen már magyar étlappal és magyar picérrel várják a magyar túristákat (és valahol már bécsi szelettel is!). Kávézók is vannak szép számmal, a legfinomabb eiscaffet az Alexanderben mérik, 1 gombóc vaníliafagyival 3,50 €-ért.

 

Ez az Alexander...

 

 

 

 

 

 Sarti tengerpartja homokos, a Sarti beachen lassan mélyülő, ám máshol pár lépés után már nem ér le a lábunk. Ami újdonság volt számomra, az az, hogy már vizimentő is van a strandon, aki sokkal jóképűbb (és jóval fiatalabb), mint David Hasselhof... fából ácsolt magasleséből pásztázza a vidéket. Újdonság volt még az is, - ami eddig nem volt jellemző Sartira - hogy a parti éttermek folytatásában a parti homokban napozó ágyak és napernyők vannak kirakva, amelyek bérleti díja 2,5 €/nap/2 ágy+1 ernyő, de ha fogyasztott valaki, akkor ingyen használhatta.  Nem igazán sokat fürödtünk itt, mert próbáltunk olyan helyet keresni, ahol nem voltak túl sokan. Meg is leltük (igaz, még tavaly, de az idén is visszajártunk), Sartitól mindösszesen másfél km-re dél felé. Homokos, lassan mélyülő tengerpart és a kb. 500 m-es szakaszon talán hat család volt összesen. Sziklás része is volt, így férjem hódolhatott kedvenc elfoglaltságának, a búvárkodásnak. A víz nagyon kellemes hőmérsékletű volt, a partra szinte ki sem akartunk jönni. A tenger víztükre sosem volt sima, sokszor 1-2 méteres hullámokat "lovagoltunk" meg gumimatraccal...

 

 

 

 

 

 

       Sarti homokos tengerpartja.....                  és a hely, amit mi szerettünk.

 Sartira érkezésünk után a Thaosannis Tours irodában jelentkeztünk a telepített idegenvezetőnél, aki a szállásra kísért bennünket. A szállásunk a Kyriaki apartmanház 2. emeletén volt, már rendben kitakarítva várta új lakóit. Nagyon korrekt kis apartman volt, konyharész: hűtőszekrény, két lapos rezsó és csekély mennyiségű konyhai eszköz. A szobában 2+1 ágy, TV, szekrény volt, innen nyílt a fürdőszoba, WC. Volt egy nagy erkélyünk is asztallal és 3 műanyag székkel. Az apartmanház egyetlen rossz tulajdonsága volt, az, hogy közvetlenül az egyik sétálóutcából nyílt, mellette, valamint szemben vele éttermek, és esténként a beszűrődő utcai zaj és a hangos zene elég zavaró tudott lenni.

 Sajnos ez egy csupa magyar túristák által lakott apartmanház volt és hát hogy is fejezzem ki magam: sokan nem tudták felszabaduló gátlásaikat kordában tartani. Az itt töltött hét éjszakából egyetlenegyet sem sikerült végigaludnunk, hála a kedves szomszédságnak. Sokan azt gondolják, hogy ha kiszabadulnak kis hazánkból, idegen országban nem kell viselkedni, különben is a pénzükért nekik mindent szabad, főleg a jól megérdemelt szabadság ideje alatt. Biztos vagyok benne, hogy akadtak olyan túristatársaink, akik a Sartin élő őslakosok között sem öregbítették a magyarok jó hírnevét.

 Kirándulásaink: mivel saját autóval voltunk, így mobilabban mozogtunk, mint tavaly, amikor szervezett buszos úttal votunk Sartin. Egyik nap ellátogattunk a Chalkidiki első félszigetére, a Kassandrára, ott is Pefkohorit tűztűk ki úticélként. Ahogy autóztunk a félszigeten, a táj nem fogott meg annyira bennünket, hiszen itt nem voltak azok a csodálatos hegyek és öblök, mint a Sithonián. Ráadásul a nagy melegben nem egy helyen láttunk leégett erdőket, amely nem volt egy szívderítő látvány...de a kirándulásunk  legalább összehasonlítási alapnak kitünő volt.                                                                                                                          

 Pefkohori egy kis üdülőtelepülés a Kassandra félsziget nyugati partján. Gyönyörű házakat láttunk, és még szebb növényzetet, ám a tengerpartja elég szűk, apró kavicsos, és tele van napággyal és napernyővel. Meg is jegyeztük, hogy nem vágynánk ide nyaralni.

Ittunk egy jó hideg jegeskávét az egyik parti vendéglátóipari egységben, körbe néztük a kikötőt, a partot, majd indultunk vissza, a "mi" félszigetünkre.

A Sithonia félszigetre visszaérkezvén most a keleti oldalon folytattuk tovább utunkat, megálltunk Toroniben, amiről megállapítottuk, hogy egy nagyon csendes, nagyon rendezett kis üdülőhely és jövőre valószínűleg itt foglalunk szállást.

 Porto Koufo kalózok öble az idén is elvarázsolt bennünket. Csodálatos kis halásztelepülés a Sithonia félsziget legdélibb csücskében. Porto Koufo egyik nagyon hangulatos parti éttermében isteni görögsalátát ettünk, hatalmas, ízletes olívabogyókkal és igazi kecsketejből készített fetával. Tengerpartja homokos, vize kristálytiszta gyönyörű  <--------- panorámával.

 

Sartira visszafelé tarva, a félsziget csücskében, Kalamitsi előtt egy hatalmas öböl tárul az arra járó túrista szeme elé, ez itt:

 Már tavaly - amikor egy Virago 535-össel jártuk körbe a félszigetet - szemeztünk az öböl keleti oldalán végighúzódó földúttal, de motorral nem volt merszünk lemenni rajta. Az idén viszont nem hagytuk ki. Gyönyörű látvány fogadott bennünket, és bármennyire is szép, de ez egy elhagyatott öböl volt. 6 német túristán és rajtunk kívül senki nem volt ott. Körbe néztünk, és indultunk vissza a nem éppen jó minőségűnek nevezhető földúton... (imádkoztam, hogy csak a kocsinak ne legyen baja...)

A következő kirándulós napunkon ellátogattunk a Chalkidiki félsziget harmadik, Athos nevű félszigetére. Ez a félsziget az Athos hegyről kapta nevét és érdekessége, hogy kb. csak a félsziget 1/3-ig lehet bemenni, ugyanis a 2/3-ad részt sorompó zárja el a nyilvánosság elöl. Ezen a részen van a Kolostor Köztársaság, ahol  nem is tudom pontosan, hogy mennyi, de nagyon sok kolostor létezik, amelyek a mai napig működnek. Ide csak férfi ember teheti be a lábát, s ő is csak kutatási céllal. Előzetesen a görög külügyminisztériumhoz kell engedélyhez folyamodnia, amiben részletesen megindokolja, hogy miért akar a Köztársaság területére lépni. Általában 1 hetes ott tartózkodásra adnak engedélyt. A tenger felől sem lehet megközelíteni a kolostorokat, legfeljebb 300 méterről, távcsővel lehet tájolni arra felé, parti őrség vigyázza a rendet.

Mi elmentünk az utolsó településig, ameddig engedtek: ez Ouranapoli. Ez a hely egy kis ékszerdoboz, gyönyörű épületei vannak, fő jellegzetessége a kikötőjében épült régi vámház, amelyben most múzeum működik.

 

 

 

 

 

 

 Miután kisétáltunk a kikötőbe, megláttuk, hogy egy kis hajó éppen indulni készül és beugrottunk. A közeli Amouliani szigetre vitt bennünket, a fejenkénti 4 €-s viteldíj pedig retúr utazásra vonatkozott. A sziget csodálatos volt, hátsó, sziklás része pedig egyszerűen lenyügőző. A szigeten volt egy kemping és egy pici étterem. Hátrasétáltunk a sziget másik oldalára, és ezt láttuk:

 A sziklás fotót ha jobban megnézzük, a két szikla közt nagyon halványan látni lehet az "Öreget": az Athos-hegyet.

Az étteremben itt is megkóstoltuk a görög salátát, és ittunk 2 pohár Mytost.

<---- Így nézett ki 

A Mythos a görögök nemzeti söre. Magyarországi viszonylatban szinte egyik sörmárkához sem tudnám ízét hasonlítani, nagyon finom, lightos ízű, szinte simogatja az ember torkát.

Na azért nem kell ekkorákat nyelni :-))

Miután bejártuk a szigetet és megkóstoltuk a görögsalit, visszasétáltunk a partra, ahol éppen állt benn egy kis hajó. Visszahajóztunk Ouranapoliba, megkerestük a parkolót és elindultunk hazafelé, Sartiba. Egy egy nagyon jól sikerült kirándulás volt, csak azt sajnáltuk, hogy nem vittünk magunkkal strandcuccot.  

 

Kirándulóhelyek, ahol az idén nem, de tavaly megfordultunk:

Narancspart:

 A Narancspart Sarti előtt 10 km-rel található. Egy erdős részen kell gyalogosan átvágni és a sziklák között leereszkedni a partra. Narancs formájú parti szikláiról kapta nevét, de a sziklák között több féle motívum is felfedezhetőek. Ragyogóan kristálytiszta, türkizkék színű a vize, a homok hófehér. Egyetlen problémája a partszakasznak, hogy túl sok a vadkempingező, valamint a nudista nyaraló, így a környék nem éppen a tisztaságáról híres...

Goa Beach:

 

 

 

 

 

 

A Goa beach Sartitól déli irányban (Sykia felé) 3 km-re található, és egy nem túl jó minőségű földúton lehet megközelíteni. Régebben zenés öbölnek hívták, akkor még nem volt ennyire jól kiépítve, nem volt bár, csak egy lakókocsi, amiből az italokat árulták. Állandóan szól a zene, tiszta, rendezett part szalmaernyőkkel, műanyag napozóágyakkal.

Néhány görögországi árat szeretnék megemlíteni:

Benzin: 0,98 €-1,06 € (átlag 1 €-val lehet számolni, minden kúton más az ára)

Pékáru: kenyér (0,5 kg): 0,70 €; 2 db mazsolásbuci + 2 db cukros fánk + 2 db baklava: összesen 7 € (de péksége válogatja az árakat)

1 literes dobozos tej: 1,45 € (nagyon finom, igazi tej!)

20 dkg Feta sajt: 2,15 €

Dobozos 0,5 dl Mythos sör: 0,98 €; korsó: 3 €

Dobozos Hellas Pils sör 0,33 dl: 0,35 €; 0,5 dl: 0,40 €

Jeges kávé: 2,20€ - 3,50 € (attól függ, hogy van-e benne vanília fagyi :-))

Görög saláta: 5,50 €

Pizzák: 6 €-tól (nem túl sok feltét van rajtuk, de finomak)

Sajnos a 7 éjszakánk nagyon hamar letelt, így összecsomagoltunk, majd a kora reggeli órákban indultunk Albániát felfedezni.

Egy utolsó fotó a Sithonia félszigetről, a napfelkelte - amibe úgy gondolom, ha valaki látja, akkor azonnal beleszeret:

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://amioldalunk.blog.hu/api/trackback/id/tr79143139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annamarie · http://amihazunk.blog.hu 2007.08.22. 15:37:56

Görögország - Sartiért KATT IDE!
süti beállítások módosítása